Tóth Szabolcs Barnabás

Háromszéki EKE (1930-as évek)

Az EKE háromszéki választmányának megalakulása előtt az 1870-es évektől Berecz Gyula királyi tanfelügyelő szervezett rendszeres kirándulásokat a vármegyében a szabadidő hasznos eltöltése, sportolás és a szülőföld megismerése céljával.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) részeként, a Magyarországi Kárpát Egyesülettel történt egyeztetések nyomán, 1891. január 12-én jött létre. Háromszék vármegyében Potsa József főispán állt a mozgalom élére. Nem utolsó sorban az egyesületben kifejtett ösztönző tevékenységének köszönhetően 1893-ban már 200 aktív tagról számoltak be. A főispán az országos szervezet alelnöki funkcióját is elvállalta. Életében a megyei választmány kétszer alakult meg hat évre.[1] Az első világháború alatt az erdélyi és székelyföldi egyesületek többsége nem működött. Csak néhányuk tudott újraalakulni és a román törvénykezés szerint elismertetni jogi személyiségét. Ezek között tartjuk számon az EKE-t is. Míg az EMKE elé számos akadályt gördített az állam, az EKE az 1930-as évektől szabadon működhetett. Létezése, akárcsak néhány EMKE Dalosköré nem jelentett „veszélyt” az államra. Háromszéken 1920 után a Kovásznai és Zágoni EMKE Daloskör mellett az EKE alakult meg és működött a második világháború végéig.

Még a Háromszéki EKE újraalakulása előtt, 1933. augusztus 26-30 között a Mikó Kollégiumban került sor egy EKE turista kiállításra, az Erdélyi Gazdasági Egylet szervezésében.[2] Erről a korabeli hírlapi tudósítások részletesen beszámolnak.  

A háromszéki választmány alakuló ülésére 1934. március 11-én (négy órai kezdettel) került sor, a Székely Mikó rajztermében. Azon Balogh Ernő a kolozsvári Katolikus Leánynevelő Intézet természetrajz tanára és Tulogdy János a kolozsvári Református Kollégium földrajz és természetrajz tanára vetített képes előadást tartottak. A Székely Nép felhívást intézett mindazokhoz, akik a beiratkozó íveket kitöltötték és akik be akarnak iratkozni, hogy jelenjenek meg az összejövetelen.[3] Az alakuló ülésen a központi elnökséget még Szolnoky Gyula képviselte. A gyűlésen Kovács Jenő üdvözölte a megjelenteket. Balogh a „turistaság céljairól” beszélt, Szolnoky az egyesület propaganda vezetője az alapszabályt ismertette. Megválasztották a helyi tisztikart: elnök Fogolyán Kristóf, alelnök Csutak Vilmos, ügyvezető alelnök Kovács Jenő, titkár Dobay Ernő, pénztáros Dézsi György (ő felelt a tagsági igazolványokért), ellenőrök Czikó Árpád, Csánky István, jogtanácsos Kovásznai Gábor, jegyző Szász Jenő. Bizottsági tagok: Borenstein Antal, ifj. Benedek János, Benedek Károly, Gábos Győző, Ferencz György, Kiss Gábor, dr. Koczka Árpád, Tóth Tibor, Benedek Tivadar, Debreczy Sándor, dr. Kabay Gábor. Künnle József, a teniszklub elnöke, üdvözölte a társegyesület megalakulását, majd Csutak ígért támogatást. Fogolyán megköszönte a tagok bizalmát. Este a központi küldöttek megtartották bemutatójukat. Őket Dudutz Zoltán üdvözölte, felidézve a negyedszázados sugási kirándulás emlékeit. Tulogdy „az ősember természetszeretetéből kiindulva a turistaság művészi szépségét, léleknemesítő hatását és a turistaság eszményét rajzolta meg.” Balogh 60 saját készítésű fényképet vetített ki, bemutatva Erdély tájait, „Séta Erdélyben” címmel.[4]

Az egyesület vezetője, Fogolyán Kristóf, örmény származású római katolikus család tagja volt. 1878-ban született Sepsiszentgyörgyön és 1954-ben hunyt el szintén a városban. Apja Kristóf és testvére Lukács kereskedők voltak. Fogolyán orvosnak tanult a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen. Katonai szolgálatot Bécsben a császárvadász ezredben szolgálta. 1902-től gyakorolta hivatását, a Kolozsvári klinikán mint műtős. Sepsiszentgyörgyre 1906-ban került. 1911-től a város tisztiorvosa, egyben a korház igazgatója 1936-ig, illetve 1940-1944 között. 1936-1940 között kényszernyugdíjazták. Élete és munkássága a korház életével és a város egészségügyével állt szoros kapcsolatban. A kórház modernizálásán dolgozott. A Fogolyán ház és a Bazár épülete közötti telken szülőotthont rendezett be az ott lévő épületben, majd négyemeletes szanatórium építésébe kezdett, ami már nem tudott beindulni az államosítás miatt. Tanárként és zenészként is tevékenykedett.[5]

Az EKE háromszéki vezetőjeként kevésbé ismerjük tevékenységét. Elnöksége arra az időszakra esett, amikor nyugdíjazták a korháztól. Fejlesztéseit a városközpontban, ezekben az években hajtotta végre. Túraszervezőként számos segítsége volt: Dobay Ernő, helyi fotográfus, Tóth Tibor, Kovács Jenő, Gábos Győző, számtan és természetrajz tanár a polgári iskolában 1905-től.  

Az egyesület igényes kirándulástervet készített elő az 1934-es évre. A terv sokszor változott, a kevés résztvevő, a rossz időjárás és egyéb tényezők függvényében. A kirándulások programját a város központjában levő Kásás kiskereskedésben (Kásás Sándor cége) kifüggesztett hirdető táblán tették közzé.[6] A túramegbeszélések egy ideig kedd majd hétfő este tartották a Tankó-féle vendéglőben, este 8.30-kor.[7] Az indulásra több helyet jelöltek ki: a központi római katolikus templom, a Mikó kollégium elől, a városi kávéház (hajdani központi vendéglő és szálloda, mostani Tribel) elől. A Szent Anna tó és Tusnádfürdő környékét a kolozsvári központi választmány a háromszéki osztály munkakörzetébe osztotta be. A vezetőség az év folyamán bejárta a tóhoz vezető útvonalat, felmérte az utak és jelzések állapotát. Meggyegyezés született a tó melletti menedékház vezetőjével a szoba és ételárak engedményei kapcsán EKE-s kirándulók számára.[8]

Kirándulások 1934-ben:

-          április 15: Benkő forrás, Tóth Tibor vezetésével. A forrásnál Csánki István házigazgda fogadta a kirándulókat.

-          április 22: Előpatak, 2 útvonalon:  

  • 1 útvonal – Kölcze puszta – Marinka puszta – Nagy Lajos puszta – Előpatak (20 km táv).
  • 2 útvonal – Kölcze puszta – Erős oldal kútja – Szármány puszta – görgői vágott – régi előpataki sós borvíz – Előpatak (30 km).

-          április 23: kerékpáros kirándulás a Rétyi nyírbe.[9] A kirándulást vonaton majd biciklivel ejtették meg. „A kerékpárosokat ritka élvezetben részesítette a Szász Jenő biciklije, bámulatosan utánozva a pacsirta énekét és Dr. Horváth Miklós, aki bravúros kényszerleszállásokat mutatott be.”[10]

-          május 1: Tusnád. Részvétlenség miatt elhalasztották június 5-re. Bükszád – Szent Anna tó – Mohos tó – Várhegy – Tusnádfürdő – Sepsiszentgyörgy. Túravezető Kovács Jenő.[11] A túra ez alkalommal is elmaradt, június 6-ra.

-          május 13: Bodoki tető.

-          június 2: Csíksomlyói búcsú. Másnap Egyes kő. Vezető Gábos Győző.[12] A kirándulás elmaradt, 3-án a Bodoki havasra másztak fel az sepsiszentgyörgyiek. A cél új turistaútvonal keresése a Matild borvízforrástól a Bodoki gerincen keresztül Málnásfürdőre. A túra sikeres volt: „a tetőről Málnásfürdőre vezető út egyenletes lejtésű, tágas, festőiesen szép tisztásokon, erdőn vezet át, és különösen sí útnak elsőrendű. Az út hossza 10 km. Az út mellett levő Prédikáló kő szépsége mellett, természeti ritkaság is” írták a beszámolóban. Az útról fényképeket készített Borenstein Antal és Dobay E. Az útvonal: Bodoki vasútállomás – Matild forrás – Kéncsás tető – Zoltán forrás – Bodoki tető északi oldala – Málnás patak jobb partja – Henter mező déli oldala – Egreskő – Prédikáló kő – Havas tető – vasúti töltés – Málnásfürdő.[13]

-          június 10: Nagykőhavas, autóval.[14] A kiránduláson 15 tag és 5 vendég vett részt.[15]

-          június 17: Uzonka fürdő vonattal és gyalog.

-          június 24: a Kászoni Pán forrás, autóval.[16] A kirándulás 25-én valósult meg. Vezetője Fogolyán Kristóf volt. Ő fogadta a vendégeket a forrásnál. A kászon községeket Tusnád irányából közelítették meg. Útközben a kászonaltízi templomot nézték meg, sekrestyében pedig az üvegfedelű koporsóban levő múmiát. Az itteni kopjafás temető szintén a látogatók egyik célpontja volt. Kászonjakabfalvát elhagyva érkeztek meg a fürdőre. „a délutánt fényképezéssel, a környező hegyek megmászásával és a 32 levelű biblia forgatásával töltöttük el” írta Dobay E.[17]

-          június 27: Nagykőhavas.[18]

-          július 8: Benkő forrás. A forrás csak másodlagos terv volt miután a turisták a Görgőn málnásztak és áfonyásztak, de az eső a forráshoz kényszerítette őket.

-          július 15: Rétyi nyír vonattal és biciklivel.

-          július 21: Gyilkos tó, autóval. Éjszakázás a menedékházban. Másnap megtekintették a tó nevezetességeit és délután 5 óra táján indultak haza.[19]

-          július 29: Görgő, Előpatak.

-          augusztus 5: Sinaia, autóval, Csukás hegység, gyalog.

-          augusztus 12: Szent Anna tó, autóval. Almási cseppkőbarlang, autóval.

-          augusztus 29: Bucsecs, vonattal (két vagy többnapos túra).

 

Az EKE 1936 március-áprilisban elkészíttette az útjelzéseket a Sepsiszentgyörgy-Sugásfürdő, Sepsiszentgyörgy-Előpatak, Sugásfürdő-Előpatak, Sugásfürdő-Benkőforrás útvonalakon, valamint az Erősoldal forráshoz vezető úton. Ezáltal olyan utakat jelöltek meg, amelyek mindenki által járhatóak, gyalog vagy sílécen. „Szomorúan kell azonban megállapítani, hogy amíg a turista hivatal és turista egyesület pénzt és fáradtságot nem kímélve jelzi az utakat, amelyek közérdeket szolgálnak, a város közvetlen környékén a vasárnapi sétálók és kirándulók a legbarbárabb módon teszik tönkre a jelzéseket.”[20] 

1937-ben az egyesületnek 81 tagja volt és 16 kirándulást szerveztek. 1939-ben a taglétszám 54. 950 km tettek meg, melyből 150 km sílécen. Ebben az évben négy választmányi gyűlést tartottak, megszervezték a kerékpáros szakosztályt és sí tanfolyamot indítottak. Menedékházat tervezetek a Szent Anna tóhoz, a Transzilvánia fürdőre, menedékhelyet a Katrosába, Ojtozba, a kovásznai Tiszabikba, a Rétyi Nyírbe, a Bodoki havasokba és a Görgőre.  A vezetőség felhívta a sepsiszentgyörgyiek figyelmét, hogy az egyesületbe való belépés sok előnnyel jár, hisz a tömeges turisztikai megmozdulás elősegíti a megyei idegenforgalom fellendítését. Az EKE történetének második sz

(Megjelent az Erdélyi Gyopár 1992 július - augusztus számában)


[1] Sándor József: EMKE. 1891-92 évi jelentés. 2. köt. Kolozsvár, 93.

[2] Balázs Katalin-Deák László (szerk.): Erdélyi Kárpát Egyesület. 120 esztendő. gyergyószentmiklós, 2011, 276

[3] Székely Nép. 1934. Március 4, 11

[4] Székely Nép, 1934. Március 25.

[5] Demeter Lajos: Sepsiszentgyörgy személyiségei. Életrajzok, életutak. I. Kötet. Sepsiszentgyörgy, 2013, 182-183.

[6] Székely Nép, 1934. Április 22.

[7] Székely Nép. 1934. Július 8

[8] Székely Nép, 1934. Május 13.

[9] Székely Nép, 1934. Április 22.

[10] Székely Nép, május 6.

[11] Uo.

[12] Székely Nép, 1934. Május 13.

[13]  Székely Nép, 1934. Június 10.

[14] Székely Nép, 1934. Június 10.

[15]  Székely Nép, 1934. június 17.

[16] Székely Nép, 1934. Június 10.

[17] Székely Nép, 1934. július 8.

[18] Székely Nép, 1934. Május 13.

[19]  Székely Nép, 1934. Július 15.

[20] Székely Nép, 1936. Április 5.